A galvanizálás elektromosan vezető fémtárgyak felületkezelésére szolgáló eljárás, amelynek során a felületen elektromos áram segítségével vékony réteget képeznek egy másik fémből. A galvanizálás segítségével mindössze néhány mikrométer vastagságú funkcionális bevonat alakítható ki, így célzottan és hatékonyan használhatók fel a nyersanyagok.
Először egy fémsóoldatos (elektrolitos) fürdőbe merítik a munkadarabot majd egy egyenáramforrás negatív pólusához (katód) csatlakoztatják. A leválasztandó fémet, például nikkelt, szintén behelyezik a fürdőbe, majd az egyenáramforrás pozitív pólusához (anód) csatlakoztatják. Az elektromos áram a pozitív póluson fémionokat választ le a fémről. Ezeket a fémionokat a negatív pólusra kötött munkadarab magához vonzza, ahol vékony fémbevonat formájában lerakódnak.
Az így felületkezelt tárgy minden oldalán egyenletes arany-, nikkel-, ezüst-, réz- vagy más fémbevonat keletkezik. Minél hosszabb ideig van a tárgy a fürdőben és minél nagyobb az elektromos áram, annál vastagabb lesz a fémréteg.
A Festo is ezt a módszert alkalmazza gyártása során. A galvánfürdőkben a termékek alkatrészei, például a szelep- és hengerházak, elektrolitikus folyamatok segítségével nyerik el szükséges tulajdonságaikat, például kémiai ellenálló képesség, keménység, fényesség vagy a rozsdavédelem. A forgácsoló részlegből érkező megmosott és zsírtalanított alumínium alkatrészeket először megmaratják, amelynek során egy körülbelül tíz mikrométeres – kb. 0,01 milliméteres – réteget távolítanak el. Az eloxálási során végül egy 20 mikrométer vastag bevonatot kapnak, amely véd a korrózió ellen és csúszós felületet biztosít.
A scharnhauseni technológiai gyár galvanizáló üzemének tervezése során nagy figyelmet fordítottak az energiahatékonyságra. Egy fürdőben egyszerre több alkatrész is eloxálható, és az eloxáló anyagok cseréjéhez nincs szükség átszerelésre. A hőcserélő lehetővé teszi az energia visszanyerését a szellőzőrendszerből.