A sűrített levegőt számos iparágban használják – az élelmiszer- és italgyártástól kezdve a gyógyszeriparon és az elektronikai iparon át az autógyártásig. Az olyan szennyező anyagok, mint a vízgőz, az olaj és a szilárd részecskék, ronthatják a termék minőségét, károsíthatják a berendezéseket, sőt biztonsági kockázatot is jelenthetnek. A rossz levegőminőség a szabályozott iparágakban nem tervezett leállásokhoz, megnövekedett karbantartási költségekhez és termékvisszahívásokhoz vezethet.
Például egy élelmiszer-feldolgozó üzemben a légvezetékben található olaj vagy nedvesség szennyezheti a csomagolóanyagokat vagy az alapanyagokat, ami egészségügyi kockázatokat és a szabályozási előírások megsértését vonhatja maga után. Ez a példa rávilágít arra, hogy mennyire fontos az előkezelést az egyes alkalmazások egyedi igényeihez igazítani.
További szempontok:
Az ISO 8573 nemzetközi szabvány átfogó keretrendszert biztosít a sűrített levegő szennyezőanyagainak méréséhez és osztályozásához. A levegőminőséget három fő kategóriába sorolja:
Minden kategóriához osztálybesorolás tartozik, amelyben az 1. osztály a legmagasabb minőségi szintet jelenti. Például az ISO 8573-1:2010 a szabvány leggyakrabban hivatkozott része, amely a sűrített levegő tisztasági osztályait határozza meg. Egy tipikus osztályozás például így nézhet ki: ISO 8573-1:2010 [1:2:1], ami azt jelenti, hogy
A különböző iparágaknak egyedi követelményeik vannak a sűrített levegő minőségét illetően:
A Festo a Van Leeuwenhoek Laboratóriumban együttműködött a TNO-val a sűrített levegő minőségének és kapacitásának javítása érdekében. Az előzetes felmérés nyomán a Festo és a Royal HaskoningDHV egy, az ISO 8573 szabványnak megfelelő, kétszintű rendszert tervezett, amely rendkívül száraz sűrített levegőt (2.1.1. osztály) biztosít az érzékeny vizsgálatokhoz, valamint standard minőségű levegőt (2.4.1. osztály) egyéb felhasználási célokra. Az eredmény: nagyobb megbízhatóság, jobb hatékonyság és optimalizált energiafogyasztás.
A kívánt ISO 8573 osztálynak való megfelelés érdekében különböző légkezelési technológiákat alkalmaznak kombináltan. Ezeket a technológiákat általában több lépcsőben alkalmazzák a szennyező anyagok fokozatos eltávolítása érdekében.
A víz a sűrített levegő egyik leggyakoribb és legkárosabb szennyező anyaga. Korróziót okozhat, károsíthatja a pneumatikus eszközöket, és ronthatja a termék minőségét. A legfontosabb technológiák a következők:
A szilárd részecskék a környezeti levegőből, a kompresszorból vagy a csőhálózatból származhatnak. Ezek eltávolításához:
Az olajszennyeződés származhat kenhető kompresszorokból vagy a környezeti forrásokból. Az eltávolítási módszerek a következők:
Az összegyűjtött vizet és olajat biztonságosan el kell vezetni:
Még a legjobb szándékkal is sok gyár és karbantartási mérnök elkövet elkerülhető hibákat a levegő-előkészítő rendszerek tervezése vagy karbantartása során:
Ezeknek a buktatóknak az elkerülése a rendszer megfelelő felmérésével és a levegőminőség rendszeres ellenőrzésével kezdődik.
Az ISO 8573 egy nemzetközi szabvány, amely a szennyeződések, például részecskék, víz és olaj koncentrációja alapján határozza meg a sűrített levegő minőségi osztályait. Ez azért fontos, mert segít az iparágaknak abban, hogy sűrített levegőjük megfeleljen a biztonsági, hatékonysági és termékminőségi követelményeknek.
A szükséges ISO 8573 osztály az iparágtól és a konkrét alkalmazási igényektől függ. Például a gyógyszeriparban és a félvezetőiparban gyakran szükség van 1. osztályú (ultra-tiszta) levegőre, míg az autóipari festőfülkékben elég lehet 2. osztály. A folyamat érzékenységének felmérése és az iparági irányelvek figyelembevétele segít a megfelelő osztály meghatározásában.
A szabvány három fő szennyezőanyag-kategóriát tárgyal: részecskék (por, rozsda), víz (gőz, cseppek) és olaj (folyékony olaj, aeroszolok, gőz).
A leggyakrabban alkalmazott technológiák közé tartoznak a ciklon vízleválasztók, a hűtő- és adszorpciós szárítók, a részecskeszűrők és a nagy hatékonyságú szűrők, az olajeltávolításra szolgáló koaleszcens és aktívszenes szűrők, valamint a kondenzátumkezeléshez szükséges kondenzátum leeresztők és olaj/vízleválasztók.
A rendszeres tesztelés gyakorisága az alkalmazás fontosságától függ, de általában negyedéves és éves gyakoriság között mozog. A magas kockázatú iparágakban vagy folyamatokban a folyamatos megfelelés biztosítása érdekében gyakrabban lehet szükség vizsgálatokra.
A rossz levegőminőség berendezéskárosodást, termékszennyeződést, megnövekedett állási időt, magasabb karbantartási költségeket és biztonsági kockázatokat okozhat. A szabályozott iparágakban ez a törvények be nem tartásához és költséges termékvisszahívásokhoz is vezethet.
Az olajmentes kompresszorok jelentősen csökkentik az olajszennyeződés kockázatát, de a környezeti szennyeződések vagy a csővezetékek miatt nem tudják azt teljesen kiküszöbölni. Kritikus alkalmazások esetén továbbra is átfogó légkezelő rendszer használata ajánlott.
A szűrők és a szárítóanyagok rendszeres cseréje, a kondenzátum leeresztők tisztítása vagy cseréje, a nyomásesések figyelemmel kísérése, valamint a rendszeres levegőminőség-vizsgálatok ütemezése elengedhetetlen karbantartási feladatok.
Kerülje el a berendezések alulméretezését, gondoskodjon a légkezelő alkatrészek megfelelő elhelyezéséről a felhasználási hely közelében, végezzen rendszeres karbantartást, és a rendszer tervezésekor vegye figyelembe a környezeti feltételeket, például a páratartalmat és a pormennyiséget.
Igen, az IoT-kompatibilis érzékelők beépítése a valós idejű levegőminőség-figyeléshez, az adatelemzésen alapuló megelőző karbantartás, valamint az energiahatékony és környezetbarát légkezelési technológiák egyre szélesebb körű alkalmazása a legfontosabb trendek.