Pontosság és precizitás a folyadékok kezelésében

2. rész: Hogyan értékeljük és optimalizáljuk mélyrehatóan a folyadékkezelés teljesítményét

A laboratórium automatizálás egyik kulcsfontosságú folyamata a folyadékok és minták kezelése. Az automatizált folyadékkezelő rendszerek objektív teljesítményértékelése és optimalizálása rendkívül fontos mind a laboratóriumi technikusok, mind a folyadékkezelési technológiák gyártói számára.

A cikk első része a precizitás és a pontosság teljesítményparaméterei közötti különbséget és a fogalmak jelentését magyarázta el. A második részben ezt a két teljesítménymutatót vizsgáljuk meg részletesebben.

Szakértői mód: a pontosság és a precizitás értékelése az intra-run, inter-run és a tip-to-tip dimenziókban

A hibaforrások gyors és hatékony azonosítása érdekében a folyadékkezelő rendszerek gyártóinak és üzemeltetőinek a teljesítményparaméterek még szisztematikusabb és differenciáltabb értékelésére van szükségük.

Ez úgy érhető el, hogy a folyadékkezelést, például a mikrolemezeken, a következő alapvető folyamatokra bontjuk:

Egy L × M × N mérést tartalmazó adathalmaz három lehetséges részmennyisége:

1) Egy adagolócsatorna N aliquotból álló sorozatot adagol ki az intra-run kísérletekhez.

2) Egy adagolócsatorna futtatásonként N egyedi folyadékmennyiséget M menetben adagol ki a teljesítmény értékelésére a futtatások között.

3) L adagolócsatornák, amelyek mindegyike N egyedi folyadékmennyiséget adagol egy menetben a tip-to-tip kísérletekhez.

Az adagolási teljesítmény jellemzése a négy szinten belül - (1) Intra-Run, (2) Inter-Run, (3) Tip-to-Tip és (4) Load-to-Load - lehetővé teszi a precizitás, a pontosság és a lehetséges hibaforrások szisztematikus, részletes és mindenekelőtt differenciált elemzését. (1) Az intra-run mérések elsősorban az aliquotokat folyamatos menetben adagoló folyadékkezelő egyetlen adagolócsatornájának alapvető pontosságáról és precizitásáról nyújtanak információt. A szüneteltetéssel vagy különböző tip-ek alkalmazásával beiktatott hibák nem szerepelnek ebben az elemzésben. (2) A futtatások közötti (inter-run) mérések feltárják a szünetidő hatásaiból eredő hibákat és értékelik a rendszer reprodukálhatóságát vagy stabilitását. A karakterizálás céljából a két futtatás közötti késleltetési idő az adott alkalmazás várható szüneteltetési idejéhez igazítható, néhány másodperctől órákig vagy napokig terjedően. (3) Tip-to-tip mérések értékelik az adagolócsatorna eltéréseiből eredő hibaforrásokat (pl. különböző tokok, fúvókák eltérései, tömlők eltérései, különböző nyomásszintek a különböző adagolócsatornáknál stb.). (4) Load-to-load mérések értékelik a betöltési műveletekből eredő hibaforrásokat, például egy tok vagy egy eldobható hegy használatával.

augusztus 2018

Áttekintés