A hó és a tükörjég néha igen csúszóssá teszi a téli utakat. A sószórás ugyan kissé biztonságosabbá teszik az utakat, de ez a gyakorlat nemcsak a környezetre, hanem az autók fém alkatrészeire is igen káros. A só megtámadja a karosszéria fém alkatrészeit, felhólyagosítja a fényezést, és végül annak lehámlásához és korrózióhoz vezet. Egy anyag korrózióval szembeni ellenállóképességét szabványosított vizsgálati folyamatokkal lehet vizsgálni, például sópermet kamrákban.
Az autóiparban a sópermet teszt igen elterjedt, általában ezt használják a fényezés és egyéb bevonatok tesztelésére. De az automatizálástechnika alkatrészeinek is ki kell állniuk a próbát. Műszaki értelemben a korrózió többnyire egy fém és a környezete között létrejövő elektrokémiai reakció. Ez a reakció kedvezőtlen hatással lehet az anyag tulajdonságaira és a belőle készült alkatrész működésére.
Szinte minden anyag elkezd egyszer rozsdásodni. A legismertebb közöttük a vörös rozsda, amely vason vagy acélon képződik oxigén hatására, nedves környezetben. A fehér rozsda a cink korróziós terméke.
A Festo többek között sópermet kamrában teszteli a komponensek felületét és az új típusú bevonatokat. Ott vékony kampókon lógnak az alkatrészek és sópermettel permetezik őket, gyakran napokon keresztül. Ez a sópermet sokkal több sót tartalmaz, mint a tengeri levegő, így nagyon rövid idő alatt hasonló terhelést okozhat, mint a nedves, sós környezetben töltött hosszú évek alatt. Ezt követően az anyagszakértők értékelik a korróziót.
Mivel a Festo komponensei alkalmazástól függően nagyon zord vagy enyhe környezeti hatásoknak vannak kitéve, ezért különböző korróziós osztályok léteznek. A szennyvíztisztító telepeken használt alkatrészeknek például a 3. korróziós osztályba (a második legmagasabba) kell tartozniuk. Ez a besorolás azt jelenti, hogy a sópermet kamrában öt napot is kibírnak korrózió megjelenése nélkül. A 4. korróziós osztály eléréséhez az alkatrészeknek tíz napot kell kibírniuk korrózió nélkül a sós permetben.
Az alkatrész megbízható védelme többféleképpen szavatolható: az acél alkatrészeket fém, például cink bevonatokkal lehet védeni. De lehet szervetlen bevonatokat is használni, például festékeket vagy porfestékeket.