Jamaica: A műszaki képzés lehetőségeket teremt

Goran Miladinovnak sokat kellett tűrnie: A Festo folyosóin szembejövő munkatársai folyton ugratták, a reggae-re, a rasztafrizurára és a karibi hőmérsékletre utalgattak, amik ugyan mindig leperegtek róla, de azért titokban gyakran elbizonytalanodott. "Fritz” – írt aztán egy SMS-t – „olyan sokszor voltam már kint nálad! Meddig próbálkozunk még?” Majd jött a válasz Jamaicából: „Hinned kell bennünk! Küldd el nekem még egyszer az expozét!” A Festo Didactic értékesítője tehát írt egy újabb ajánlatot, és elküldte e-mailben üzleti partnerének, Fritz Pinnocknak Jamaicába, immáron a 90. alkalommal. Ez a cikk az ezt megelőző 89-ről szól.

A történet egy homokos földnyelven kezdődik, a kingstoni kikötővel szemközt. A tengerparti autópályán haladva a teherhajók mögött repülőket lehet megfigyelni felszállás közben. A kalózok egykori rejtekhelye 1984 óta egy oktatóközpontnak adott otthont, ahol tengerésztiszteket képeztek. A Jamaicai Tengerészeti Képzési Intézet (JMTI) 1980-ban kezdte meg működését norvég támogatással. A norvégok a világ kilenc másik kikötőjében is építettek ilyen iskolákat. Ma már csak a jamaikai működik.

St. Gallen: Megszületett az ötlet

2001-ban az iskola már a Karibi Tengerészeti Intézet (CMI) nevet viselte, és más karibi országokban is működtek tanszékei, ahol nemcsak tengerészeket, hanem tűzoltókat és repülőgép-személyzetet is képeztek. A technika azonban még gyorsabban fejlődött. A jamaicaiak már régóta olyan autókat vezettek, amelyeket egy kingstoni szerelő sem tudott megjavítani. A 7 Up és a Pepsi inkább saját szakképzett dolgozókat hozott, hogy helyben tudják palackozni szénsavas üdítőiket. A 2000-es évek elején meredeken emelkedni kezdett a munkanélküliek száma Jamaicában. A 15–24 év közötti fiatalok egyharmadának nem volt munkája. Egyre több fiatal csak egyetlen karrierlehetőséget látott: gengszternek állt. A várható élettartam csökkent.

Ebben az időben Fritz Pinnock – a név csalóka, ő ugyanis tősgyökeres jamaicai – volt a CMI igazgatója. Az akkor 39 éves férfi korábban Angliában járt egyetemre, ott is doktorált, és a kikötői hatóság megbízottjaként a fél világot bejárta. Két lányának többet kívánt, mint a jogi tanulmányok lehetőségét. 2003 nyarán három alkalmazottja St. Gallenbe utazott, hogy a 37. WorldSkills versenyen megnézzék, mit tanulnak az európai fiatalok. A Szakmai Olimpián azonnal megakadt a szemük az egyik versenyhelyszínen, ahol a munkadarabok varázsütésre mozogtak, és a csapatok bőszen programoztak. Itt álltak ugyanis a Festo legkorszerűbb mechatronikai állomásai.

Hazatérve óriási lelkesedéssel számoltak be útjukról. Fritz Pinnocknak ez nem volt elég. Ő maga vette fel a kapcsolatot a Festo Didactic-kal, mert többet szeretett volna megtudni a kínált laboratóriumi és műhelyfelszerelésekről. És mindenekelőtt szerette volna korszerűsíteni az elektrotechnika és a pneumatika laboratóriumi konténereket. Ennek költsége 300 000 dollár volt. Ebben az időben kezdi el küldözgetni Pinnock a pályázatait a PetroCaribe fejlesztési alaphoz.

San Salvador: A logisztika kezdetei

A Festo-nál Goran Miladinov lett Fritz Pinnock kapcsolattartója. Amikor kiderült, hogy bizonytalan a finanszírozás, Goran azt javasolta, hogy repüljenek el Panamába, majd onnan El Salvadorba: "Így meglátod, mit tehetünk még, azon kívül, hogy felállítunk nektek egy szép labort!" A közép-amerikai El Salvadorban már jóval előrehaladottabb állapotban volt egy hasonló projekt: a kormány, a Német Műszaki Együttműködési Társaság, a Siemens és a Festo közreműködésével megvalósult PPP-projekt eredményeként három mechatronikai, folyamat- és gyártásautomatizálási labor jött létre. A Festo Didactic gyakorlati tanfolyamot tervezett ehhez és kiképezte az oktatókat.

És még csak ezután következett a java: A rákövetkező években az Instituto Tecnológico Centroamericano (ITCA) lett az első FACT-központ (Festo Authorised Certified Training Centre), amely hivatalos akkreditációt kapott, így duális főiskolaként működhetett. A Festo ajánlására az ITCA az ipar számára is kínált tanfolyami modulokat. A Siemens volt az első ügyfél, amely alkalmazottai számára képzést foglalt itt. Fritz El Salvadorba repült, és rögtön megtetszett neki a dolog. Az ITCA ugyanis nagyon jól jövedelmezett: Nemcsak az ipari képzések hoztak rendszeresen bevételt, hanem ágazati képviselőkkel való kapcsolatépítésre is lehetőséget teremtett. Az intézet értesült arról, hogy a vállalatok milyen technológiákkal dolgoznak, és ezeket átvehette a tantervébe.

Jamaicába visszatérve Fritz új ajánlatot kért Gorantól. A három új laboratórium mellett egy képesítési programot is megrendelt a Festo Didactictól. A megrendelés volumene így már elérte az 1 millió dollárt. Pinnock ezután meghallgatást kért a Közlekedési Minisztériumtól, hogy elmondja, nagy lehetőségeket lát a mechatronikusok számára különösen a logisztikai ágazatban. Meggyőződése volt ugyanis, hogy a kingstoni kikötő a nemzetközi teherforgalom csomópontjává válhat. „A hagyományos mérnökök már nem relevánsak” – érvelt. „A mechatronikusok azonban több szakmához is értenek. A vezérléstechnikában éppúgy jártasak, mint a gépészetben, az elektrotechnikában és a programozásban.”

Uruguay és Mexikó: Most jobban, mint valaha

Fritz Pinnock abban reménykedett, hogy a minisztérium lobbizni fog a PetroCaribe fejlesztési alapnál az új tervéért. Minden adandó alkalommal népszerűsítette ötletét. Cikkeket írt, interjúkat adott és előadásokat tartott, mindezt azért, hogy világossá tegye, mennyire fontos, hogy a helyi oktatást a nemzetközi normákhoz igazítsák: „A fiataljainknak nem kell többé ösztöndíjakért kuncsorogniuk és külföldre menniük, hogy elismert képesítést szerezzenek! És ha képzett munkaerőt tudunk kínálni, akkor befektetőket is vonzunk az országba. Végül, de nem utolsósorban, megspóroljuk a drága szakemberek beutaztatását.”

De semmi sem történt. Pinnockot szívélyesen fogadták és meghallgatták, de finanszírozási kérelmét nem fogadták el. Eközben 2012-ben már a második FACT-központ nyitotta meg kapuit Uruguayban. Jamaicában a CMI-nél azonban még mindig a nyolcvanas évekből származó készülékeken tanultak a diákok, minden évben újra és újra. Sokan szereztek képesítést, de nem mindenki.

A nála tanulók tragikus egyéni sorsai még inkább arra késztették Pinnockot, hogy kérelmekkel bombázza a PetroCaribe alapot. Időközben 2 millió dollárra nőttek a költségek. Fritz ugyanis megtudta, hogy a Festo egy neves mexikói egyetem számára épít okos oktatógyárat. Azzal fordult az elképedt Goranhoz, hogy „Adj hozzá még egy ilyen laboratóriumot is az ajánlathoz. 2 millióval komolyan fognak venni minket!”