Amikor a pedagógus Johann Heinrich Pestalozzi a 19. század elején a fejjel, szívvel és kézzel való tanulás elvét terjesztette, a világ még csak nem is hallott a többdimenziós tanulásról. A holisztikus megközelítés víziója azonban már megszületett. Azóta az élet összehasonlíthatatlanul bonyolultabbá vált, és az összetett feladatok megoldásához komplex módszerek szükségesek. Vagy nem?
A tanulás egy egész életen át tartó folyamat. Ezt állapította meg az Európai Bizottság az egész életen át tartó tanulás európai térségére vonatkozó oktatáspolitikai tevékenységeivel összefüggésben. Életen át tartó tanulás alatt minden olyan céltudatos tevékenységet értendő, amely az ismeretek, képességek és készségek folyamatos fejlesztését szolgálja, és a formális, nem formális és informális tanulás teljes spektrumát magában foglalja. Ennek igen becsvágyó célja van: A világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú társadalmává válni.
Széleskörű és összetett
A képzés az élet minden szakaszában pozitív hatással van a személyes identitásra, a társadalmi interakciókra és a szakmai teljesítményre. A tanulás keretfeltételei azonban változnak. Megváltoztak a tanulók igényei, és az oktatási kutatások olyan felismerésekre jutottak, amelyek új módszertani-didaktikai koncepciót igényelnek a tanulás teljes kontextusában. „A hagyományos rendszert fel kell lazítani” – követeli Richard David Precht német filozófus és publicista az iskolákkal és egyetemekkel kapcsolatban. Azt szeretné, ha a kompetens egyéneket intenzívebben vonnák be a tanításba, és az elektronikus segédeszközökkel jobban reagálnának a tanulók és hallgatók tudásszintjére. Precht példaként említi, hogy célszerű lenne az iskolai oktatásba neves gyakorlati, akár nyugdíjas szakembereket is bevonni. A tudás és a tapasztalat így közvetlenül szállhatna át egyik generációról a másikra.
Új tanulási koncepciók
Egy helyben ülés, magolás és frontális oktatás: a hagyományos tanítási módszerek fölött eljárt az idő. A modern tanulás sokkal testre szabottabb megközelítéseket és új projektek kipróbálását jelenti. A frontális oktatás már nem az egyetlen tanítási módszer, és egyre több kritika éri, mert az új tanulás helytől, tértől és időtől független. Az alternatív vegyes koncepciók, mint a csoportos, az osztálytárssal vagy egyedül végzett munka az új technológiák felhasználásával egyre inkább teret hódítanak. Jó példa erre az online oktatás, amely nemcsak a tanulási folyamatok önálló használatát teszi lehetővé, hanem azok egyéni és rugalmas szervezését is a tananyag jobb memorizálása és a problémamegoldó készség fejlesztése érdekében. A digitális eszközök megjelenése az oktatásban ezenkívül még költség- és időtakarékos is.
A tanulás formálja a gondolkodásunkat
„Minden azon múlik, hogyan készítenek fel minket erre az életre, hogyan nevelnek, szocializálnak és végső soron képeznek minket, más szóval milyen „ábécét” adnak a kezünkbe, amellyel felszerelkezve aztán felkerekedünk a világba” – mondja Erwin Wagenhofer, aki az „Ábécé” című dokumentumfilmjében – amelyre nemzetközi szinten is felfigyeltek – az oktatás területén bekövetkezett nemkívánatos fejleményekre mutat rá. „Amit tanulunk, az meghatározza tudáskészletünket, de ahogyan tanulunk, az a gondolkodásunkat alakítja” – hangsúlyozza. Nyilvánvaló, hogy az emberek könnyebben emlékeznek arra, ami megfogja őket.
Virtuális és játékos tanulás
A tudományos életben élénk vita folyik a virtuális tanulás olyan új megközelítéseiről, mint a digitális játékalapú tanulás, a digitális történetmesélés és az interaktív dramaturgia. Ezek a módszerek abból indulnak ki, hogy történetek és játékok segítségével hatékonyabbá tehető a tanulás, és hogy az internet ideális médium erre. A technikai előfeltételeket ehhez a „virtuális valóság” biztosítja, amely új módon, az összes érzékszerv integrálásával megtapasztalhatóvá teszi a kívánt tartalmat. A virtuális világban való elmélyülés erős érzelmi bevonódással jár, és növeli a kötődést a közvetített tartalomhoz.
Strukturált megközelítés
Nem a kész tudás átadásának van értelme, hanem a cselekvés és a gondolkodás struktúráinak a megteremtésének. A tudás eközben hierarchikusan épül fel: A legfontosabb tartalmak összekapcsolódnak, a megfelelő kérdések rendeződnek, és a gondolatok összefonódnak. Mindez elősegítheti a tanulást és gondolkodás fejlődését. Erre számos tanítási és tanulási módszer terjedt el, a mindmappingtől az ötletelésen át a klaszterezésig. Ezek célja az egyes tanulási modulok ésszerű sorrendjének kialakítása, amelyből munkaterv állítható össze. Ugyanakkor mindegyik az információk tematikus összegyűjtésén, tudásegységek szerinti csoportosításán és a tanulási tartalom rendszerezésén alapul. A klaszterezés gyakran még az egyéni munka és az írásbeli folyamatok során is hasznos, például a saját gondolatok és ötletek rendszerezése vagy az írási blokkok és mentális gátak leküzdése érdekében.
Hyper, hyper
A fontos dolgok összekapcsolása és egy hálózat fokozatos kiépítése: Ez a hipertanulás, az egyéni készségek fejlesztésének és az új ismeretek hatékonyabb elsajátításának módszere. Ez a módszer közel áll az emberi agy működéséhez, amely nem egyszerűen fiókokban tárolja az információkat, hanem komplex hálózatokba rendezi azokat. A hipertanulás célja, hogy minél több ismeretet kapcsoljon össze különböző témákkal, hogy könnyebben menjen a problémamegoldás. Az ember egy „személyes internetet hoz lére a fejében”, és a saját keresőmotorja segítségével hívja elő az elsajátított tudást. Ennek azonban alapvető feltétele, hogy a tananyagot ne csak bemagolják, hanem meg is értsék. Ellenkező esetben egyfajta „torlódás alakulna ki az agyban, ugyanis nem a megfelelő információk lennének összekapcsolva.
Bátorítani és inspirálni
Elsősorban olyan feltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy kibontakoztassák a bennük rejlő képességeket” – mondja a neves német neurobiológus, Prof. Dr. Gerald Hüther. Hüther professzor szerint ahhoz, hogy az emberek a jövőben optimálisan bontakoztathassák ki a bennük rejlő képességeket, kedvezőbb keretfeltételeket kell teremteni, és ki kell alakítani az azokra irányuló kapcsolati kultúrát a családokban, az óvodákban, az iskolákban, az egyetemeken, a munkahelyen és nem utolsósorban a településeken. A tanulási folyamatokban az érzelmi reakciók jelentősége is igen nagy, és az idegtudományi kutatások is igazolták, hogy képek és metaforák formájában jobban leírhatók és rögzíthetők az agyban a bonyolult összefüggések, mint tényszerű magyarázatokkal. A tényszerű ismeretek átadásán túl Hüther professzor fő törekvése elsősorban az, hogy az emberek saját képzeletét serkentse, hogy felébressze bennük a felfedezés és az elvont tudás felismeréssé alakításának örömét.
A tudástól a kompetenciáig
A tanulásnak nem csak tényszerű és szakmai ismereteket kell átadnia, készségeket képeznie és a képzettséget növelnie. A tanulásnak konkrét és releváns problémák saját rendszer szerinti megoldásához kell vezetnie. Olyan kompetenciáról van szó, amelyet nem csupán az iskolai magolással, hanem projektek és valós munkaszituációk keretében lehet elsajátítani. Ennek középpontjában az informális tanulás áll, ami a hagyományos képesítésekhez kapcsolódik.
A tanulás önálló irányítása
A saját rendszer kialakítása különösen fontos, mert arra ösztönzi a tanulókat, hogy kezdeményezőként lépjenek fel és irányítsák saját tanulásukat. Ha pedig még a másokkal való együttműködés is működik a közös tanulás és munka érdekében, akkor sikerült megtalálni a megfelelő keveréket és megteremteni a valódi elkötelezettség alapjait. Ahogy azt a svájci reformpedagógus, Peter Fratton megfogalmazta a „pedagógiai alapkéréseiben” a tervezett környezetben való önálló tanulásról: „Ne nevelj, hanem ismertess meg és támogass; ne taníts semmit, hanem hagyj részt venni; ne magyarázz semmit, hanem adj időt a tapasztalásra; ne engem motiválj, hanem magadat!”
Tegnap, ma és holnap
Az új technológiák egy új, szinte végtelen világot nyitnak meg az emberek előtt, ami óriási hatással van a tananyagokra, a tanítási módszerekre és azokra a csatornákra, amelyeken keresztül képezzük magunkat. Ma már nagyon könnyű az interneten keresztül hatalmas könyvtárak köteteiből csemegézni, vagy fórumokon és közösségi hálózatokon keresztül szakértői tanácsot és információkat kérni egy adott témában. És még nincs vége a fejlődésnek, hiszen egy új, az Egyesült Államokból indult trend hódít a tanulásban: A nyílt online előadások, az úgynevezett MOOC-ok (Massive Open Online Courses), amelyek emberek milliói számára teszik lehetővé hogy ingyen vagy jelképes összegért sajátítsanak el új tudást. A nyomda újkori feltalálása óta – és ez már 566 évvel ezelőtt történt – nem volt ennél demokratikusabb az oktatáshoz való hozzáférés. A jövőben egyre kevesebb korlátja lesz annak, hogy mit, hol, kivel és hogyan tanulunk.